♥Sziasztok♥
Amikor kicsi voltam, úgy kb 4-5 éves, akkor anyu mesét Soma mókusról!! Nagyon cuki volt most leírom az első Soma mókus mesét!!
Soma mókus és a Kis ember
Soma mókus a Tisza partján él, a Boszorkány szigeten, ahol van egy nagy erdő és az erdő körbefon egy tisztást. A tisztás szélén áll egy tölgyfa, a fában egy tágas odúban lakik együtt Anyumókus, Apumókus, Pöttömmókus és Soma mókus.
Anyumókus a legjobb mókusmami a világon. Meleg a hangja és puha az ölelése. Apumókus erős, tekintélyes és annyira jó vele kirándulni. Pöttömmókus pedig….hogy is mondjam…….olyan….kicsike még.
Soma mókus állatóvodába jár. Legjobb barátja a Róka és a Pillangó. Nagyon szereti a diót és a mogyorót és leginkább a fák tetején szeret ugrálni.
Soma mókus Házikónak hívja az odút, ahol laknak, mert a fa tetejéről rá lehet látni a Tisza túlpartján lévő óriási forgatagra, amire Anyumókus azt mondta: ez a VÁROS és emberek laknak házakban. Soma mókusnak tetszett a ház szó, ahol az emberek laknak. Na, de emberek….brr……az emberekről ne is beszéljünk. Soma mókus félt az emberektől.
Igazából csak egyszer látott embert még életében, de akkor rögtön kettőt is. Valami nagy berregő izével érkeztek, amiről Anyumókus úgy tudta, hogy az egy teherautó. Kiszálltak belőle, majd megnyitották a száját és kiemeltek belőle egy dolgot, aminél rémisztőbbet Soma mókus soha nem látott előtte. Még Anyumókus sem tudta, mi az. Apumókusra néztek kérdőn, aki szerint az egy fanyűvő masina volt.
A két ember nagyon félelmetes volt. Mély és érdes volt a hangjuk, és Soma mókus számára érthetetlen nyelven beszéltek. Zöldesbarna ruhájuk volt és akkora tenyerük, mint a tisztás közepén lévő tócsa, ami mindig megtelik vízzel, ha esik az eső. Hangosan kiabálva lépdeltek, majd megálltak az előtt a fa előtt, amely az öreg Fekete Rigó bácsi otthona. Majd éktelen hangzavar kezdődött, Soma mókus reszketett félelmében. Pár perccel később a fa fájdalmas nyikorgással eldőlt. A két ember pedig ahogyan jött, úgy el is ment a berregő teherautóval.
Igen. Soma mókus félt az emberektől. Félt, hogy az ő otthonát is elpusztítják, ha ismét megjelenik az a teherautó, benne a fanyűvő masinával és a két emberrel.
Egy szép tavaszi napon Soma mókus egyedül volt a Házikóban. Anyumókus, Apumókus és Pöttyömmókus elmentek a szomszédos Nyuszi családhoz látogatóba, mert kisnyuszik születtek náluk.
Egyszer csak Soma mókus összerezzent. Hangokat hallott. Egyre közelebbről. Zsibongó hangokat. Visítozó hangokat. Félelmetes nagyon hangos hangokat!
EMBEREK! A tisztáson emberek voltak. Nem kettő, hanem tizenkettő, vagy akár huszonkettő is.
Soma mókus kikukucskált az odúból. Igen! Ott kint van legalább ezer ember – reszketett.
Soma mókus nagyon félt, de félelmében csak nézte és nézte a sok-sok embert. Ezek az emberek másmilyenek voltak, mint az a kettő a múltkor. Ezek az emberek olyan…..kicsik…..voltak.
Soma mókus visszabújt az odúba és sétálgatni kezdett fel és alá. Nem félek, nem félek – motyogta magában.
Ismét kidugta a fejét és alig hitt a szemének. A fa tövében ott csücsült egy ilyen kicsi ember. A haja színe olyan volt, mint a napocskáé. A hátizsákjából, amire egy nagy piros cseresznye volt rajzolva, elővett egy kockás terítőt és az ölébe tette. Elővett egy üveget, amiben sárgás folyadék volt és belekortyolt. A folyadék picit lefolyt a szája szélén és a kicsi ember nevetni kezdett.
– Lehet, hogy ő itt nem is ember. – idáig jutott a nagy gondolkodásban, amikor kinyitotta a szemét. A kicsi ember állt a fa mellett és az odút nézte. Nem is. Soma mókust nézte.Soma mókus huss, visszabújt az odú rejtekébe. A szíve a torkában dobogott.- Szia, mókus! – hallatszódott odakintről.
– Nem létezik – gondolta Soma mókus odabent. – Álmodom. Az előbb mintha ÉRTETTEM volna, amit az a kicsi ember ott kint mond.
– Szia, mókus! – hallatszódott ismételten és most már sokkal hangosabban.
Soma mókus kidugta a bal szemét az odún. A bal füle is kikandikált.
– Szia, mókus! – mondta harmadjára is a kicsi ember, aki mosolygott. – Hogy hívnak?
Soma mókus bal szeme és bal füle válaszolt:
– Soma mókus vagyok. És te ki vagy?
– Én Viki vagyok. Öt éves. Óvodás. És kirándulunk a Te szigeteden az óvónénivel és a többiekkel.
– Te…….ember………vagy…… – mondta neki Soma mókus lassan ám suttogva.
– Igen – válaszolta Viki. – Ember vagyok.
– Akkor hogyan értem, amit mondasz? – kérdezte Soma mókus – beszéled a nyelvünket?
– Igen, mert gyerek vagyok. – válaszolta Viki.
– Mi az a gyerek? – kérdezte Soma mókus.
– A gyerek nem más, mint Kicsi Ember. Olyan, mint én.
Soma mókus ekkorra már teljesen kimászott az odúból. Viki visszacsücsült a fa tövébe és elővett egy elemózsiás dobozkát.
– Kérsz sütit? – kérdezte Viki.
Soma mókus azt sem tudta, mit lehet, vagy mit illik egy ilyen kérdésre válaszolni. Az egyik pillanatban “őegyEMBER őegyEMBER” tamtamot visított neki valami belső hang, a másik pillanatban pedig valami kellemes bizsergést érzett.
– Diós süti. Kóstold meg. – mondta Viki, majd letört egy darabot a sütiből és felnyújtotta a kezében az odú elé.
– Köszönöm. – mondta Soma mókus, akinek a hangja kezdett megjönni és már nem remegett és suttogott annyira, mint eddig. Nagy levegőt vett és lefutott a fa törzsén Viki mellé.
– Leszel a barátom? – kérdezte Viki.
– Barát? – kerekedett ki Soma mókus szeme. – Mit csinálnak a barátok? – kérdezte.
– A barátok? Hát…….a barátok megosztják egymással a süteményt. – válaszolta bölcsen Viki.
– Jó. Legyünk barátok. – mondta Soma mókus és valami furcsa melegséget érzett a szívében.
– Viki!!! Viki!!!!! – hallatszódott messzebbről és Soma mókus uzsgyi visszaugrált az odúba. Egy nagyobb ember érkezett, Soma mókus gyanította, hogy ő az óvónéni. Beszélni kezdett Vikihez, de Soma mókus hiába csavargatta a fülét, nem értette az óvónéni szavait. Viki felállt, összecsomagolt és az óvónénit követve elindult a többi kicsi ember felé. Félúton megállt és visszaintegetett. Soma mókus bal szeme és bal füle visszaköszönt neki.
– Van egy barátom. Egy kicsi ember. Egy gyerek. Vikinek hívják és kaptam tőle sütit. Ez nagyon jó – elmélkedett Soma mókus és boldognak érezte magát.
– Hát, te merre jártál, Viki? Mit csináltál? – kérdezte az óvónéni.
– Semmi különös. Csak egy barátommal találkoztam. – válaszolta Viki, majd elszaladt a többi kisgyerekkel fogócskázni. Ő is boldognak érezte magát.
Fotók: http://hu.wikipedia.org
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: